Kiss Anna plexi-és fóliamunkáit szemlélve elsőként talán az erőteljes sötét-színes foltjátékokra lehetünk figyelmesek a raffinált színáttűnéseket, tükröződéseket produkáló, áttetsző hordozókon. A szilárdulásáig helyét kereső ragasztóanyag vájatokba, cseppekbe szétfutó vagy lomhán és hasasan szétterülő folyamában, nosztalgiát ébresztő, finom motívumok, apró figurák papírszigetecskéi tűnnek fel. Észrevehetjük azt is, hogy a formaadás jellemzően két technikával, a színezett plextol gesztusokkal történő alakításával, és a képtöredékek applikálásával, montázsegységek beillesztésével történik. Azt a hatást azonban már kevésbé tudjuk racionalizálni, ami e művek közelében ér bennünket. Egy átlátszó, mégis szövevényes világ csalogat oda magához, és már bontja is ki rétegeit.
Catwalk – azaz kifutó; egy bizonyos mozgás, illetve tevékenység beteljesítésének szentelt, körbehatárolt tér. Az angol szó a macska és a járás, sétálás szavakból áll össze. A cipősdobozból származó csomagolóanyag pedáns sorokban ismétlődő felirata átüt a púderszín, majd az egyre sötétedő, iszapos-zöld, felhőkontúros felületen. A kifejezés jelentésrétegeiből ezúttal csak ennyit emelnék ki: a nőiesség egy idealizált móduszára való utalás egy állat, a macska mozgásának megidézése révén. A feliratról rögtön az Emlékek című sorozat első darabjának szinte demoralizáló szépségű, formás kis baba-lábfejére kívánkozik a tekintetem, (közben kelletlenül megállapítom, hogy az én lábfejem ehhez képest sehol nincsen). Szerencsétlen összehasonlítás, valahol azért még sem hiábavaló, ha hozzájárul ahhoz, hogy a Kiss Anna művészetére jellemző dekorativitást a feminin karakterjegyek oldaláról közelítsük meg. És talán az is fontos lehet, ha ilyenkor a művész életkorát, nemét, egyéniségét –szóval az identitásának rétegeit is hozzáadjuk vizsgálódásainkhoz. Például érdekes momentum, hogy a művésznek két macskája is van, és ha nem tévedek, Ő is vonzódik a szép lábbelikhez…
A gyermekkor ártatlan, felszabadult vagy éppen védett világát megidéző, de a jelenhez képest mindenképpen egy idő-és térbeli, sőt létformabeli távolságot, másságot megjelenítő állat-és virágmotívumok – a rajzolt figuráktól a fényképen át a mozgóképig nem csak a dekorativitás okán érdekesek: az atmoszféra megteremtésében, a történetmesélés és az állatok szépségéből fakadó esztétikum okán is meghatározó elemei Kiss Anna montázzsal operáló munkáinak. Csakúgy, mint az anakronisztikus vagy nosztalgiát ébresztő tárgyak, helyek reprezentációi: a nádazott háttámlájú rokokó székek, az elnyűtt balettcipők vagy a beomlott ház.
A bájos, olykor szomorkás, korszerűtlen esztétikájú fényképtöredékek mellett a tömegkultúra elkoptatott vizuális elemei is felbukkannak: az ipari szellőzőnyílások ismétlődő négyszögei dekoratív frízzé állnak össze, a tornacipő csomagolóanyagának csillagmintája felfut az égre, sőt, a színezett plextol felületképzése kapcsán is elkülöníthetőek azok a hatások, melyek például műanyag vagy körömlakk fényeire emlékeztetnek, és a jelenkori tárgykultúrához köthetőek.
Paul Ricoeur angyali időnek nevezte a műalkotásnak azt az idejét, amikor az már alkotójától függetlenül létezik. Kiss Anna itt látható művei is már ebben a korban vannak. A velük való érzéki-intellektuális törődés alkalmával lehetetlen nem észrevenni e néhol a kompozíciót tekintve is szalagszerűen futó, a képmezőből kiszökni-kiáradni akaró természetüket. A kiállítás alkalmából készült videóinstalláció (Story telling) is erről tanúskodik, mely a technika adta lehetőségek folytán a legérzékletesebben példázza ezt a törekvést.
Az áttetsző tartományban nem létezik a haladás A pontból B pontba tartó rendje. De van egy másik rend, az együtt (és egyszerre) létezés, a mellérendelésben és önmagukkal összhangban létező dolgok rendje, mindegy, hogy szélkerekek, szarvasok, hópelyhek alkotják is a hálózatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket, a kiállítást ezzel megnyitom.

Zsinka Gabriella, művészettörténész